„Az idő fogalma nem jelent önmagában jót vagy rosszat. Közismert tény, hogy az időt mindig annak felhasználója teszi hasznossá vagy haszontalanná saját életében.
Az idő olyan, mint a megszelídítésre váró csikó. Ha értünk a kezeléséhez és gyakoroljuk a vele való bánásmódot, hűséges partnerünkké válik. Ha azonban magára hagyjuk, megvadulva tör-zúz körülöttünk, és felmérhetetlen veszteségeket okoz. Ahogyan a betöretlen csikó megszelídítése a lovász szakértelmétől, kitartásától, türelmétől és gyakorlatától függ, úgy az életidőnk vad vágtáját is ezekkel az „eszközökkel” tehetjük szelídebbé.
Az idő folyása nem állítható meg, sőt – abszolút értelemben – nem is lassítható, hiszen a másodpercmutató soha nem pihen. Ennek ellenére az idő kerekének forgását saját életünkben jelentősen befolyásolhatjuk jó vagy rossz irányba. Van olyan ember, akinek mindenre van ideje, és olyan is, akinek semmire, de ez nem az idő hibája.
… a személyes időnkkel való gazdálkodás nem születési adottság, hanem tanult folyamat eredménye. Ez magában hordozza azt a lehetőséget, hogy koncentrált odafigyeléssel jó irányba tudjuk befolyásolni életidőnk kihasználtságát. Mi magunk dönthetjük el, hogy kifolyik-e kezünkből az idő vagy sem. Saját elhatározásainkon múlik, hogy időnket minőségben töltjük el, vagy csak mennyiségben. Egységnyi idő alatt jót is lehet tenni az emberekkel, de el is lehet pusztítani őket. Ez a felelősség az, amely a kezünkbe adatott, és aminek eldöntése hatalmunkban van.”
(T. G. – Kézben tartott idő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése