2012. szeptember 13., csütörtök

... két életrend

„Könnyen belátható, hogy ahol mindenki a másikért él, mindenki ad, szolgál a másiknak, ahol mindenki elismeri mások értékeit és jogait, ott magától értetődően virágzik az élet, maradéktalanul érvényesül a boldogság, a béke, a szabadság, és a szüntelen fejlődés.

Abban a közösségben viszont, ahol mindenki önmagának él, önteltségében senkit sem tud a reális értéke szerint megbecsülni, mindenki kívánja és elveszi a másét, mindenki uralomra tör a másik felett, törvényszerűen csak szolgaság, boldogtalanság, háborúság, pusztulás és halál lehet az eredmény.”

2012. szeptember 12., szerda

Pályám emlékezete

- Beszélgetés Egervári Oszkárral

- Emlékezés Egervári Oszkárra

Az igazak örvénye ...

„A felfelé vezető út rögös és meredek … útközben számos akadállyal kell megküzdeni. Dolgoznunk kell akkor, amikor fáradtan vágyunk már nyugalom után, harcolnunk, amikor erőnk elfogyott, bíznunk, amikor reményünk szertefoszlott … De az életnek ezen a meredek útján mégis fellelhetők az öröm forrásai …

Minden egyes felfelé vezető lépésnél … újabb sugarakat vetít

az előre igyekvők ösvényére a láthatatlan Isten …”

„Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága,
mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
(Péld. 4:18)

A boldogmondások margójára

Boldogok akik tudják, miért élnek,

mert akkor azt is megtudják majd,

hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,

mert nem kell szüntelen azt tenniük,

amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is,

ahol mások közömbösek,

mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják,

hogy másoknak is lehet igaza,

mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni

a hegyet a vakondtúrástól,

mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában

a bölcsőt, az asztalt és a koporsót,

és mindháromban a diófát,

mert nem csak néznek, hanem látnak is.

Boldogok akik lenni is tudnak,

nem csak tenni, mert megcsendül a csendjük,

és titkok tudóivá válnak.

Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,

mert sok barátot kapnak ajándékba

és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül,

hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,

mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat

és békésen a nagy eseményeket,

mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt,

és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait

akkor is, ha naivnak tartják őket,

mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni,

ha szavukba vágnak, ha megbántják őket

és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

(Az idézet Gyökössy Endre tollából származik.)

2012. szeptember 11., kedd

Élelmiszeripar Rt

Drámaian megváltozott az amerikai élelmiszer-termelés az elmúlt harminc évben. Hol van az az idő, amikor az élelmiszerek a farmergazdaságokból kerültek a háziasszonyok asztalára? Manapság ipari méretekben folyik a mezőgazdasági termelés, és a pénzhajhászás háttérbe szorította az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztók egészségét. Miközben a földeken génkezelt terményeket termesztenek, az állatokat is antibiotikumokkal tömik. A filmesek szerint mindez szorosan összefügg a lakosság elhízásával, a különféle betegségek terjedésével, a környezetszennyezéssel. Az egyetlen kiutat az tudatos vásárlók és a biotermesztés jelenti.”

Forrás: Port.hu

Díjak és jelölések:
Oscar-díj (2010) - Legjobb dokumentumfilm jelölés

Pachelbel Canon in D

Early Music HD - Original Instruments

2012. szeptember 9., vasárnap

Gryllus Dániel - Sumogyi Zoltán- Zsoltárok : Áldjad az Urat, áldjad én lelkem ...

103. Zsoltár

A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét

és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék.

Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek,

a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!

Áldjad én lelkem az Urat!

Bridge - Híd

2012. szeptember 6., csütörtök

Gondolatok a győzelemről ...

"Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.
A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a láb

ain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük.

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani."

"Hadd hirdessem a te nevedet ... "

"Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! ...
                 Beszéljétek el minden ő csodatételét.
                     Dicsekedjetek az ő szent nevével ... "

A Nagy Orvos lábnyomán című könyvben az alábbi idézetet olvasva - Isten kegyelméből egyre bővülő - kis csapatunk jutott eszembe.

"A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.
  Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta."

A szentek öröksége - ajándék az Úrtól

"... Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A széles elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál."

"... Majd újabb rétet láttam, amelyet a legkülönfélébb virágok díszítettek, s mikor szedegettem belőlük, így kiáltottam fel: "Hisz ezek nem hervadnak el, sosem hervadnak el!" Azután megint másik rétet láttam, melyet gyönyörű magas, zöld fű borított, s midőn Jézus dicsőítésére hullámzott, az arany és ezüst szín pompájában tündökölt. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk és azok békésen követtek bennünket...
Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez; nem, nem; az egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak, s így kiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erőkben. " Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé...
Megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. ...A templom körüli térséget mindenfajta fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette a teret..."