Egy újabb év küszöbén ...

                 „Aki az élet törvényeit ismeri, alacsonyabb fokon áll, 
                                   mint az, aki szereti őket.

                                           De az, aki szereti őket, 

                 alacsonyabb fokon áll, mint az, aki követi őket.”

   Bízd 
   Újra 
    Életedet 
    Krisztusra!

Küszöbön van az az idö...

    „Az ég és a föld elmúlnak,
de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak."
(Mt. 5:18)

„A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt." 

                                                                    (Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből

Gyermeki bizalom

„Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek,
és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.”
 
(Lukács 18:16) 


„Jézus élete az állandó bizalom élete volt, szüntelen összeköttetésben Istennel - ez tartotta fenn életét -, elbukás és ingadozás nélkül végezte szolgálatát.”

"A szelíd élet, a gyermeki bizalom, az őszinte tisztaság és hit hatékony befolyást áraszt az emberekre."
 
(E.G.W.)

  

Móra Ferenc - Tóth Antal körtéi

    

     Az idei tanév első főiskolai gyakorlatát Tiszavasváriban töltöttük. A reggeli áhítatok tartását elosztottuk egymás között. A pénteki napot választottam. Még csütörtök este sem akart kirajzolódni előttem, hogy miről is lenne jó beszélni, beszélgetni.

Előző nap egy idősek otthonában tartottunk bibliakört, és búcsúzásunkkor többféle könyvjelzővel is kedveskedtünk a résztvevőknek. Ezek egyikén ez volt olvasható: „Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel.” (Gal. 6:10) Elgondolkoztatott ez az ige, de úgy éreztem, hogy szükségem lenne valamire, ami előttem is jobban kibontaná jelentését, és ami mások számára is megvilágítaná a már ismert gondolatát a Szentírásnak, a szüntelen másokért élés gyakorlatát. Mivel szeretek olvasni, s talán az sem titok, hogy a gyermekirodalom is vonz, így a kollégiumból való indulásomkor Móra Ferenc A cinegekirály című könyve is bekerült a táskámba. Útközben bele-bele olvastam, felelevenítettem néhány nem csak gyerekek, de fiatalok, felnőttek számára éppúgy ízes, tanulságos, jó humorú történetet. Köztük volt az alább idézett is.

Péntek reggel, ahogyan még mindig azon gondolkoztam, hogy hol van a probléma, hogy nem találom a szemléltető eszközt az áhítathoz, eszembe jutott Móra története. Ahogy rágondoltam egy másik – kis átfedést mutató – bibliavers is megjelent előttem. Ezek mentén indult el a reggeli alkalmunk, alakult ki egy áldott beszélgetés. Így kaptunk azon a napon „lelki ébresztőt”, felhívást és bátorítást, s indulhattunk feladatunk, szolgálatunk végzésére. 

Segíteni kiváltság! 

„Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel.”

                                                               (Gal. 6:10)

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti,

és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben,

ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti,

és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

                                                                   (Máté 6:19-21)

          

Móra Ferenc - Tóth Antal körtéi

Az én gyermekkoromban két gazdag embere volt a mi kis városunknak. Egytestvérek voltak, a fiatalabbnak Tót Gáspár, az öregebbnek Tót Antal volt a becsületes neve. De a fiatalabbat csak Fukar Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak nevezte mindenki. Fukar Tót arról volt híres, hogy még a kanárimadárnak is szemenkint olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így, mert ha szegény ember panaszolta neki a baját, azt mind azzal vigasztalta meg:

- Sebaj, barátom, neked is van, amíg nékem ad az Isten!

Soha tőle hiába nem kért senki. De még kérni sem kellett tőle, mert ha hírét hallotta valaki bajának, maga sietett oda a segítséggel:

- Sebaj, atyámfia, megtámasztlak én addig, amíg a magad lábán meg bírsz állni.

De két határban nem beszéltek az emberek Sebaj Tótról, csak kalaplevéve.

Egyszer Fütyű cigány is azzal állít be hozzá, hogy nem kerülközne-e az ő számára valami viseltes kalap a padláson.

- Minek az neked, te Fütyű? - mosolyodott el Antal úr. - Hiszen nem tűri a te bozontod a kalapot.

- Oka van annak, kérem sépen - hunyorgott Fütyű. - Ségyellem, hogy azs egés város kösön azs úrnak, csak én nem kösönhetek, mert mán hús estendeje elvesejtettem a kalapomat.

- Sebaj, Fütyű - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett volna, ha jobb dolga nem akad.

Fukar Tót Gáspár azonban mindig megcsóválta a kevély fejét, mikor az effajta hírek fülébe jutottak.

- Azt mondom én, nagy baj lesz még ebből a sok sebajból.

S az lett abból csakugyan, hogy Tót Antal úr egyszer hiába nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat akart fúratni az iskola udvarán.

- Sebaj, no - vigasztalta magát -, van Gáspár öcsémnek annyi pénze, hogy olvasni se győzi.

Volt annak annyi, hogy lapáttal mérte aranyát, szakajtóval a bankót. Nem is mondta a bátyjának, hogy nem ad, inkább azt mondta, ad, de nem adja ingyen.

- Adok pénzt, bátya, ha nekem adod a bodomi rétet - szegezte testvérére hideg nézésű szemét.

- Sebaj, no - csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már furatta a szegények kútját.

Iskolát, kórházat építtetett, éheseket etetett, rongyosokat ruházott, s lassankint minden pénzét elsebajozta a jó szívével.

Föld, erdő, szőlő, minden a fukar Tót kezére került. Sebaj Tótnak nem maradt egyebe, csak egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy körtefája.

- Sebaj - mosolygott a jó ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt is.

S úgy is lett, mert azt még a legínségesebb esztendőben is mindig lehúzta a piros képű csengettyű­körte. Vándor, gyerek, koldus az alól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólogatott a nevető körtékkel:

- Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek hagyom, ha engem betakarítanak az Isten csűribe.

S végigsimogatta tekintetével az öreg fát, mintha csak azt mondta volna neki:

- Aztán gondját viseld ám a szegényeimnek, akiket rád hagyok örökségbe!

S úgy kell lenni, hogy lelke van a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi kovács özvegye állt alája nagy jajszóval:

- Nagy bajban vagyok, lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba Gáspár tekintetes úr. Mi lesz most már belőlem?

- Sebaj, lelkem - szaladt ki Antal úr száján a szó, de aztán megzavarodva nézett körül, hogyan is segíthetne ő ezen az isten szegényén, mikor egyebe sincs már egy körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!

- Sebaj, lelkem! - villant fel újra az öreg úr két szeme. Aztán elballagott az öccséhez. Az akkor is pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta, mérgesen taszította be a fiókot.

- Magam is szegény vagyok!

- Sebaj - könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted?

Fukar Tót Gáspár mohón kapott a szón. Amúgy is régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a város minden szegényét odacsődítette a fája alá.

- Nem is kell érte pénz - folytatta Antal úr - Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.

- Nem bánom, de őszre kivágatom - mondta mogorván az öcs.

- Sebaj - szaladtak mosolyba Antal úr arcán a ráncok -, de van egy kikötésem. Ha előbb találnék meghalni, mint a fám, temessetek el velem a síromba egy kosárka körtét. Legalább annyit szeretnék megmenteni a vagyonomból.

- Hóbortos volt világéletében - nézett Gáspár úr a bátyja után.

Az pedig olyan vígan kocogott haza a körtefájához, ahogy más ember a családjához szokott.

Odaült alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki. S úgy kell lenni, hogy lelke van a fának, mert annak minden levele csörgött-zörgött egész éjszaka, pedig a szél se fújta.

Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná azt? Csak az biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt többet, ahogy azon az éjszakán elaludt a fája alatt.

De kedves, szelíd arcán mosoly gyanánt futott végig a napsugár, mikor odatették ravatalára a kosárka körtét. S mintha a körték piros arca is mosolygott volna:

- Ne félj, megtartjuk, amit fogadtunk!

S bizony megtartották. Gáspár úr hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja emlékét nem vághatta ki vele az emberek szívéből.

Az eltemetett körték kikeltek, megeredtek, s a temetőben ma is Antal úrnak van a legszebb síremléke. A behorpadt sír felett kicsiny körtefaerdő zúgatja lombjait; mikor a gyümölcsével szomját oltja a vándor, vagy a futkározó gyerek, vagy az égi madár, olyankor mindig vidáman suhan át a szellő a fák koronáján. [...]

  "A szeretet legjobb táptalaja az elkötelezettség." 

Stephanie Dowrick

Meghívó(k) az őszi előadássorozatokra - Kecskemét

A hit harcai - A Fekete Lyuk

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.

Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, 

hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, 

hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, 

ez élet sötétségének világbírói ellen, 

a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."

(Efézus 6:10-12)

                                        http://www.vilagossagot.hu/videotar/a_hit_harcai/a-fekete-lyuk-1-resz
     

Együttmunkálkodás

 A Lélek segít, hogy mennyei jellemet fejlesszünk ki 

  „"Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." (Dán 3:17-18)
  
  Mialatt ezek az ifjak üdvösségüket munkálták, Isten munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. Ebben áll a siker minden feltétele. Nekünk is el kell végeznünk a munkának reánk kiszabott részét, hogy Isten kegyelmében részesülhessünk. Az Úr nem szándékozik helyettünk elvégezni sem az akarást, sem a véghezvitelt. Az Ő kegyelmét azért nyerjük, hogy munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, de sohasem azért, hogy a mi törekvéseinket helyettesítse. Lelkünknek fel kell serkennie a vele való együttműködésre. Az Ő Szentlelke működik bennünk, hogy munkálhassuk a saját üdvösségünket. Ez az a gyakorlati lecke, melyre a Szentlélek meg akar bennünket tanítani.  

"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, 

mind a munkálást jó kedvéből." (Fil 2:13)

  Az Úr együttműködik azokkal, akik komolyan törekszenek arra, hogy Őt szolgálják, mint ahogy együttműködött Dániellel és három társával. A nemes lelki tulajdonságok, valamint a magas erkölcsi színvonalon álló jellem semmi esetre sem a véletlen eredménye. Az alkalmakat Isten adja; a siker azok felhasználásától függ. A Gondviselés nyújtotta lehetőségeket nyomban fel kell ismernünk és buzgón ki kell használnunk. Sokan lehetnének kiváló emberek, ha - miként Dániel - Isten kegyelmében bízva győzelmet aratnának és Istentől kérnének erőt és alkalmasságot munkájuk elvégzéséhez.
  Arra szólítlak fel benneteket, ifjú barátaim, hogy legyetek hűek.  

Minden munkátokat végezzétek teljes szívetekből! Sohase utánozzátok a hanyagokat, akik csak félszívvel szolgálnak! Többször ismételt cselekedetek szokássá válnak, a szokás pedig kialakítja a jellemet. Az élet apróbb kötelességeit teljesítsétek türelmesen! Mindaddig, amíg kisebb kötelességek teljesítésénél alábecsülitek a hűség fontosságát, addig jellemetek alakulása nem kielégítő. A Mindenható szemében valamennyi kötelesség fontos. Az Úr mondta: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." (Lk 16:10)  

Az igazi keresztények életében nem léteznek lényegtelen dolgok. 

(Messages to Young People, 147-148. oldal)”

 

 

... két életrend

„Könnyen belátható, hogy ahol mindenki a másikért él, mindenki ad, szolgál a másiknak, ahol mindenki elismeri mások értékeit és jogait, ott magától értetődően virágzik az élet, maradéktalanul érvényesül a boldogság, a béke, a szabadság, és a szüntelen fejlődés.

Abban a közösségben viszont, ahol mindenki önmagának él, önteltségében senkit sem tud a reális értéke szerint megbecsülni, mindenki kívánja és elveszi a másét, mindenki uralomra tör a másik felett, törvényszerűen csak szolgaság, boldogtalanság, háborúság, pusztulás és halál lehet az eredmény.”

Pályám emlékezete

- Beszélgetés Egervári Oszkárral 

- Emlékezés Egervári Oszkárra 

 

Az igazak örvénye ...

„A felfelé vezető út rögös és meredek … útközben számos akadállyal kell megküzdeni. Dolgoznunk kell akkor, amikor fáradtan vágyunk már nyugalom után, harcolnunk, amikor erőnk elfogyott, bíznunk, amikor reményünk szertefoszlott … De az életnek ezen a meredek útján mégis fellelhetők az öröm forrásai … 

Minden egyes felfelé vezető lépésnél … újabb sugarakat vetít 

az előre igyekvők ösvényére a láthatatlan Isten …”

  „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága,
mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.”
(Péld. 4:18)

A boldogmondások margójára

Boldogok akik  tudják, miért élnek,

mert akkor azt is megtudják majd,

hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,

mert nem kell szüntelen azt tenniük,

amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is,

ahol mások közömbösek,

mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják,

hogy másoknak is lehet igaza,

mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni

a hegyet a vakondtúrástól,

mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában

a bölcsőt, az asztalt és a koporsót,

és mindháromban a diófát,

mert nem csak néznek, hanem látnak is.

Boldogok akik lenni is tudnak,

nem csak tenni, mert megcsendül a csendjük,

és titkok tudóivá válnak.

Leborulók és nem kiborulók többé.

 

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,

mert sok barátot kapnak ajándékba

és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül,

hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,

mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat

és békésen a nagy eseményeket,

mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt,

és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait

akkor is, ha naivnak tartják őket,

mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni,

ha szavukba vágnak, ha megbántják őket

és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

 

(Az idézet Gyökössy Endre tollából származik.)

Élelmiszeripar Rt

Drámaian megváltozott az amerikai élelmiszer-termelés az elmúlt harminc évben. Hol van az az idő, amikor az élelmiszerek a farmergazdaságokból kerültek a háziasszonyok asztalára? Manapság ipari méretekben folyik a mezőgazdasági termelés, és a pénzhajhászás háttérbe szorította az élelmiszerbiztonságot és a fogyasztók egészségét. Miközben a földeken génkezelt terményeket termesztenek, az állatokat is antibiotikumokkal tömik. A filmesek szerint mindez szorosan összefügg a lakosság elhízásával, a különféle betegségek terjedésével, a környezetszennyezéssel. Az egyetlen kiutat az tudatos vásárlók és a biotermesztés jelenti.”

Forrás: Port.hu

Díjak és jelölések:
Oscar-díj (2010) - Legjobb dokumentumfilm jelölés

 

Pachelbel Canon in D

Early Music HD - Original Instruments

 

Gryllus Dániel - Sumogyi Zoltán- Zsoltárok : Áldjad az Urat, áldjad én lelkem ...

103. Zsoltár

A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét

és megemlékeznek az ő parancsolatairól, hogy azokat megcselekedjék.

Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek,

a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!

Áldjad én lelkem az Urat!

Bridge - Híd

Gondolatok a győzelemről ...

"Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.
A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a láb

ain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult.

Mindegyikük.

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani."

"Hadd hirdessem a te nevedet ... "

"Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! ... 
                 Beszéljétek el minden ő csodatételét. 
                     Dicsekedjetek az ő szent nevével ... " 


A Nagy Orvos lábnyomán című könyvben az alábbi idézetet olvasva - Isten kegyelméből egyre bővülő - kis csapatunk jutott eszembe.   


"A Menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többi emberé, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha Isten kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni.
  Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól soha egyetlen percre sem feledkezünk meg. Ezzel hitünk erősödik, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta." 

A szentek öröksége - ajándék az Úrtól

"... Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A széles elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál." 

  

"...  Majd újabb rétet láttam, amelyet a legkülönfélébb virágok díszítettek, s mikor szedegettem belőlük, így kiáltottam fel: "Hisz ezek nem hervadnak el, sosem hervadnak el!" Azután megint másik rétet láttam, melyet gyönyörű magas, zöld fű borított, s midőn Jézus dicsőítésére hullámzott, az arany és ezüst szín pompájában tündökölt. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk és azok békésen követtek bennünket...
   Azután egy erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez; nem, nem; az egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. A fák ágai fel és alá hajladoztak, s így kiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erőkben. " Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk Sion hegye felé...
   Megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges templomot. ...A templom körüli térséget mindenfajta fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák. A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette a teret..."

Muzica Vie

Sara Stroici si Adrian Stroici - "Meditatie"

http://www.lightchanneltv.ro/2012/08/14/muzica-vie-sara-stroici-si-adrian-stroici-meditatie/

 

Sara Stroici si Adrian Stroici - "Ne asteapta un camin fericit"

http://www.lightchanneltv.ro/2012/08/02/muzica-vie-sara-stroici-si-adrian-stroici-ne-asteapta-un-camin-fericit/